A Bodó Galéria és Aukciósház után Sopronban is látható lesz Bornemisza László különös hangulatú világa: A tűnő idő emlékei című nagyszabású kiállítás május 6–8. között ezúttal a SopronFest részeként várja a látogatókat. A tárlat számos, ritkán látott művet mutat be abból az életműből, amely a rendszerváltás utáni évtizedek egyik elfeledett kincse, most azonban újrafelfedezésre vár.

Bornemisza László (1910–1995) festőművész alkotásai egyszerre játékosak és nyugtalanítóak: aranyban fürdő, az ég felé nyúló házak, groteszk figurák, copfos kislányok, apácák és bordélylakók népesítik be a vásznakat – mindezt egy gyermek ártatlan, mégis élesen látó tekintetén keresztül. Ahogyan maga Bornemisza fogalmazott: „a gyermek naiv szemén keresztül láttatni a világot, s így felmutatni a groteszk mozzanatokat.” E szemlélet visszatérő alakja Lumikki, a mindig kíváncsian bámuló kislány, akit Lázár Ervin színpadi konferansziéként emlegetett – egyfajta mesebeli vezérfonalként jelenik meg Bornemisza képein.

Bornemisza képeiben ott lüktet a háború utáni évtizedek feloldhatatlan kettőssége: az európai kultúra újraéledése és a kollektív bűntudat súlya, a groteszkbe hajló derű és az irónia mögötti társadalomkritika. Nem véletlen, hogy a kritikusok művészetét Gross Arnold, Pekáry István, vagy éppen James Ensor és Jánossy Ferenc munkásságához hasonlítják. Festményein egyszerre jelennek meg karneváli tömegjelenetek, archaikus szimbólumok és a hetvenes évek szürreális látomásai – nem ritkán olyan filmszerű atmoszférában, amely Bergman, Fellini vagy Fassbinder világához áll közel.

A kiállítás kurátora Szabó Lilla PhD, társkurátora Nagy Zsófia Nóra, akik nem csupán a művek gondos válogatásáért felelősek, de a kiállítás koncepcióját is úgy alakították, hogy az látogatóként valóban egy időn kívüli mesevárosba vezessen minket – egy olyan világba, amely egyszerre nosztalgikus és zavarba ejtő.