Középiskolai tanulmányainak befejezése után, építészi pályára készült, előbb a müncheni, majd később a bécsi politechnikum növendékei közé tartozott. Utóbbi helyen a képzőművészeti akadémiát is látogatta és, mint Hansen tanítványaként fejezte be építészeti szaktanulmányait. Ybl Miklós építészeti irodájában dolgozott és iparművészeti pályázatokon vett részt. Ezt követően Székely Bertalan tanítványa lett. Hosszabb tanulmányutakat tett Olaszországba, Dél-Tirolba, Bajorországba, Franciaországba és Egyiptomba is. 1889-ben meghívást kapott a Mintarajziskola egyik tanszékének vezetésére, 1915-től az Iparművészeti Főiskola vezetője, majd a Műegyetemen ornamentális rajzot oktatott. Több hazai kiállításon is szerepelt. 1920-ban az állami vízfestmény-díjat kapta meg és két ízben is, 1922-ben és 1923-ban, elnyerte a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díját. 1925-ben a székesfőváros akvarell díját kapta. Mint iparművész is szívesen fordult a magyar népi formavilág felé és ebben az úttörők közé tartozott. Éles szemmel látta meg a magyar népművészetben a keleties elemeket. Nemcsak maga alkalmazta a magyar motívumokat, hanem a tanításba is belevonta a népművészetet s ezzel hosszú időre utat mutat a magyar iparművészet fejlődésének.